.

Vége a nyárnak. Most már nem csak a naptárban látni, de az idő is mutatja, hogy közeledik a tél. Reggelente egyre később kel a nap, arany színnel beragyogja az egész nappalit. Csodálatos ahogyan minden szépen lassan ébred. Nagyon szeretem a csípős reggelt. Kilépek a teraszra, és az egész kert hideg, nyirkos, az éjszakai meleg egy pillanat alatt kiszáll belőlem. A madarak versenyt csivitelnek az ágakon, ébrednek a bogarak, lepkék.

Ilyenkor pár perc csak az enyém. Felteszem a kávét, kinyitom a gépemet, és ez a kis idő az egyedül eltöltött pár percem. Akárhová eljuthatok az internet segítségével. Már alig várom ébredés után, hogy odajussak kedvenc blogjaimra. Megnézzem az aznapi feladatokat Via oldalán. Részletes takarítási tippeket és háztartásvezetési útmutatót ad. Mellette pedig egyszerűen szeretem ahogyan ír. Bekukkantok a Meskára, és csak sóvárgok, hogy mennyire szeretnék én is ilyen csodákat készíteni! Aztán a kávémat kortyolva teljesen belemerülök a saját kis világomba.

Egyszer csak meghallom: Anya! – Akkorát dobban szívem, hogy majdnem kiugrik a helyéről. Mindent leteszek, félbehagyok, és rohanok. Ez a pár méter a szoba és a nappali között kilométereknek tűnik. Alig várom, hogy nyithassam a kis kidíszített ajtót. Aztán lenyomom a kilincset, és már ott is vagyok! Két fénylő, csillogó kék szem kacag rám. Anna! Édes drága kis tündérem! Amikor kiabál, Eszter is felébred. Gyorsan a karjaimba veszem Annát, és már szaladunk is kacagva Eszter ágyához. Már négykézláb áll, és úgy mosolyog, kukucskál az ágy rácsai között, és majd szétrúgja a takarót, mint egy kiscsikó, mikor meglát minket.
Minden reggeli ölelkezés, puszilkodás, és szeretetözön következik. Imádom a reggeleket! És ők is imádják. Szemem fényei.